Mát. 22,37 1 Tim. 1,5
Belényesújlak Bihar megyében a Fekete-Kőrös jobb partján fekszik. Községünk 1332-ben már létezett.Nevével először a pápai tizedlajstromban találkozunk. 1442-ben már mint magyar község emlittetik.
Szülőföldem szép határa!
Meglátlak e valahára?
A hol állok, a hol megyek,
Mindenkor csak feléd nézek.
Ha madár jön, tőle kérdem,
Virulsz-e még szülőföldem!
Azt kérdezem a felhőktől,
Azt a suttogó szellőktől.
De azok nem vigasztalnak,
Bús szivemmel árván hagynak;
Árván élek bús szivemmel,
Mint a fű, mely a sziklán kel.
Kisded hajlék, hol születtem,
Hej tőled be távol estem!
Távol estem mint a levél,
Melyet elkap a forgószél.
Kisfaludy Károly
Belényesújlak reformációja még a XVI. században ment végbe kb. 1580-90-es években.
1613-ban panaszkodik Omer pasa, hogy Újlak a többi magyar községgel együtt nem fizeti az adót a töröknek. Ez a merev magatartás is azt bizonyitja, hogy ekkor őseink már öntudatos reformátusok voltak, akik a pogány török parancsánál többre tartották az apostoli szó: "Inkább kell az Istennek engedni, hogynem az embernek".
A reformáció előtt katolikus esperesi központ volt 9 plébániával. Az 1676-ban tartott zilahi közzsinat Harsányi István református papjelöltet rendelte Újlakra.
Az első kétséget kizáró történelmi adatot, hogy Belényesújlak a XVIII. század első felében már református volt a debreczeni zsinat szolgálta, amely 1655-ben Keresújlakra - mert akkor ez volt községünk neve - Keserüi Jánost rendeli papnak.
Temploma igen régi. Már a középkorban fenn állt azon a magaslaton, mely a község legmagasabb pontja.A templom-hajó nyugati része középkori stilusjegyeket hordoz. Régi harangját Kornis Zsigmond öntette a belényesújlaki egyház részére, amit az I. világháború idején elvittek. Kiváló lelkészei voltak. Református hiveink száma: 450 lélek.
A mi templomunk
V. Sipos Ida
Lenéz a völgyre. Nem büszkén, kevélyen,
Ragyogva fennen, földi diszbe fényben,
Nem hogy hatalmát, hű gondját mutassa,
Vigyáz felülről mind kicsinyre, nagyra,
Szent árnya védvén, békén nyughatunk,
Hisz áll felettünk a mi templomunk.
Barnult falán a muló, sulyos évek,
Ezer küzdésről, harcokról beszélnek
Erőszak, ármány, még se dulta széjjel,
Megépiték jól, könnyel, hulló vérrel
Te, poklok ellen diadalmas bástya,
Lágy, puha fészken szivünk megnyugvása
Nagy, drága zálog hogy voltunk s vagyunk
Kopár, szegényes, kicsi templomunk.
S nehéz napoknak bárha most se vége,
Vergődve, idegentől tépve,
Elhagyva árván, fogyva a csatában,
Vijuk a harczot, nem csüggedve, bátran,
Élünk bizonnyal, meg nem halhatunk,
Mig áll felettünk a mi templomunk
|