Mióta piros, fehér, zöld?            

Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évben
Letekintett az Úristen a földre.
Körülnézte egész Magyarországot:
Hol csatáznak a jó magyar huszárok?

Magyarország körös-körül füstölög, 
Kossuth Lajos szent ágyúja mennydörög,
Maga fújja az angyal a trombitát,
Harcra hívja a magyarok honfiát.

Arra alá megverték a rézdobot,
Kiadták az erős parancsolatot:
El kell menni a csatába harcolni,
Piros vért kell a hazáért ontani

 Zene: Halld  Magyar nép

 Szereplők a tömegben lent. A refrénnél (… kelj fel, Petőfi Sádor) indulnak fel a színpadra. A pesti utcán járókelők: egy újságot olvasva, egy kosárral a kezében, egy esernyővel a karján stb., beszélgetnek; mikor a zene odaér: „a jognak asztalánál…”, vásárolnak.

Járókelő 1 , aki újságot vásárolt:
Olvastátok a híreket?

Mindenki megáll.

 Egész Európa mozog. Egy gondolat rezgi át egész Európát: hogy a létező állapot többé nem maradhat. Nincs többé idő hosszas tanácskozásra vagy halogatásra. Az eszmék megértek, az élet szüksége követeli azokat. Magyarország pillanatai drágák. A nemzet nem elégszik meg többé egyes engedményekkel. Sok időn át aludtunk és sínylődtünk a nyomor, a mellőztetés, nélkülözés és szűkölködés fojtó posványában. Áldozata valánk gyűlölt idegen önkénykormány önérdekének.

MIndenki:
Igaz! Úgy van! Tenni kell!

 Zene: Nemzeti dal 2006 I

.Száz évek távolából szólnak hozzád

Őseid, kik rád hagyták hazád.

Asszonyt és a gyermeket – a jövő életet –

A halál ellen karjuk óvta meg.

Itt állsz a Haza életének keresztútjánál,

A jövő nemzedékek sorsa most terajtad áll!

Ha szívedben félelem, vagy kétely az úr,

Tudd; az éjben ezer csillag gyúl!

Ezer ősöd példája vezesse lépteid,

S mint csillagot, követnek véreid!

Itt állsz a Haza életének keresztútjánál,

A jövő nemzedékek sorsa most terajtad áll!

 Járókelő 2 , aki kokárdát vásárolt:
Tegnap láttam berontani egy ifjút a Pilvaxba, és hallottam, amikor elmondta, hogy most érkezett a bécsi hajóval, ő a pozsonyi ifjúság küldötte. Elújságolta, hogy Bécsben is kitört a forradalom.

Újságárus:
Nagy szégyen, hogy a bécsiek elénkbe vágtak – a büszke magyar, Rákóczi népe elé!

 A zene közben kokárdát tűznek egymásra és kiosztják a gyülekezetnek is.

 Járókelő 1 , aki újságot vásárolt:
Itt az alkalom kivívni a magyar szabadságot!

Mindenki:
Meg kell tenni! Ki kell vívni!

Újságárus:
Jönnek Petőfiék!

Mindenki:
Éljen! Éljen!

Jókai Mór:
Ej, uraim! Lehet, hogy egy óra múlva golyók hullanak ránk eső helyett, hát akkor elfutunk-e?

Petőfi Sándor:
Nem érünk rá várakozni, szaporán. Ma jókor van, holnap késő lesz talán… Petőfi Sándor vagyok. Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel, azon tanácskoztunk, mit kell tenni? A forradalom legelső lépése és egyszersmind fő kötelessége szabaddá tenni a sajtót. Ezt fogjuk tenni!

 Járókelő 2 , aki kokárdát vásárolt: 
(Pad mögé Nyomda tábla fel; a nyomda elé vonulnak.)

 Zene:Elhangzott a szo

Az első 10 másodperc alatt barikádot építenek, Petőfi is felmegy a barikádra, a többiek kiosztják a vers szövegét. Az „ide veled, régi kardunk” után a refrént mindenki énekli; „a magyar név megint szép lesz” után indulnak vissza fel a színpadra.

Jókai Mór:
A nyomtatógépet elsőnek ragadta meg Irinyi, a második nyomást Petőfi, a harmadikat én tettem vele, hogy ha a merénylet szerencsétlenül üt ki, minket érjen a csapás, ne az ártatlan nyomdai személyzetet. Így lett kinyomtatva Magyarországon a szabad sajtónak legelső terméke.

Vasvári Pál:
Mit kíván a MAGYAR NEMZET?

Petőfi Sándor:
Legyen béke, szabadság és egyetértés.

 (Petőfi és Irinyi leugrik a padról és kimegy, a járókelők visszarendezik a padokat. A járókelő, aki kokárdát vásárolt, a pad elé állítja a Városháza táblát, 3 szék be, Rottenbiller Lipót és a tanácsos leül. Petőfi, Jókai, Vasvári, Irinyi „elfogadásra” indulnak, a tömeg mögöttük.)

 Zene:Nemzet dal II

Századok távolából halld meg a szót,

Fogadd szívedbe a bíztatót!

Egy hangon szól hozzád most a múlt és a jövő:

- Cselekvésre fordult az idő!

Úgy állj az igaz küzdők közé, hogy akkor se add fel,

Ha véráldozat, amit értünk holnap hoznod kell!

Sorsod a Mindenható mérte reád,

Tudnod kell, hogy mit vár el Hazád!

Nyitnod kell egy kaput, melyen át a magyar nép

A megbűnhődött jövendőbe lép!

A hősök minden áldozata gyermekeikért

A jelen bátor tetteivel kapja értelmét!

 Járókelők:  
Éljen! Éljen!

Ujsagarus:
Az lesz a nagy nap, amikor március 15-én és mindazokon a napokon, amelyeken a nemzet ünnepel, az ünneplők élén a magyar király tartja a háromszínű zászlót.

Járókelő 2 , aki kokárdát vásárolt:
Miért éppen piros-fehér-zöld a magyar nemzeti lobogó?

Újságárus:
Magyarország ezeréves történetében először 1848-49-ben a Habsburg-ház elnyomásával szemben kitört magyar forradalom és szabadságharc mondta ki a piros-fehér-zöld zászló törvényes használatát.
A vörös az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt szimbolizálja.

Járókelő 1 , aki újságot vásárolt:
A Márczius Tizenötödike írja március 17-én óránként új hírek című rovatában: „A királyi épületeknél a sárga-fekete szín helyébe a vörös-fehér-zöld fog használtatni.”

 (Félkörben állnak a zászló körül.)

 Járókelő 1 , aki újságot vásárolt:
Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Zene: Az Ur   josaga 

Tanácsos:
Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának. (Zene: Himnusz2)
Bal sors kit régen tép
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan,
S fényt szórnak minden

születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja. 

Erdély felől fúj a szél,
És oly sok szép regét mesél,
Felkavarja lelkemet.

Emlékezek, szenvedek és azt sem tudom mit tegyek,
Mivé legyek, merre menjek én?
Refrén:

Ó, Erdély szép hazám, ha mégegyszer láthatnám,
Tán soha többé nem hagynám el őt,
Ó jöjj segíts nekem könnyitsd meg a lelkemet, oly nehéz a választás.

Erdély földjén éltem én, de alszakadtam onnan én,
Messze vitt a sorsom már.
Azt hittem ha befogad, az új haza új szívet ad,
Szívem mégis mindig haza jár...

Refrén:

Ó, Erdély szép hazám, ha mégegyszer láthatnám,
Tán soha többé nem hagynám el őt,
Ó jöjj segíts nekem könnyitsd meg a lelkemet, oly nehéz a választás.

Vándormadár messze jár, de kikeletkor haza száll,
Ha kiderül a felhős éj,
A csillagokat kérdezem, hogy lesz e tavasz lelkemben?
Visszatérek én valaha még?

Ó, Erdély szép hazám, ha mégegyszer láthatnám,
Tán soha többé nem hagynám el őt,
Ó jöjj segíts nekem könnyitsd meg a lelkemet, oly nehéz a választás.

Ó, Erdély szép hazám, ha mégegyszer láthatnám,
Tán soha többé nem hagynám el őt,
Ó jöjj segíts nekem könnyitsd meg a lelkemet, oly nehéz a választás.
Az élet így is megy tovább...