Mióta piros, fehér, zöld?
Ezernyolcszáznegyvennyolcadik
évben
Letekintett az Úristen a földre.
Körülnézte egész Magyarországot:
Hol csatáznak a jó magyar huszárok?
Magyarország
körös-körül füstölög,
Kossuth Lajos szent ágyúja mennydörög,
Maga fújja az angyal a trombitát,
Harcra hívja a magyarok honfiát.
Arra alá
megverték a rézdobot,
Kiadták az erős parancsolatot:
El kell menni a csatába harcolni,
Piros vért kell a hazáért ontani
Zene: Halld Magyar nép
Szereplők
a tömegben lent. A refrénnél (… kelj fel, Petőfi Sádor) indulnak fel a
színpadra. A pesti utcán járókelők: egy újságot olvasva, egy kosárral a
kezében, egy esernyővel a karján stb., beszélgetnek; mikor a zene odaér: „a
jognak asztalánál…”, vásárolnak.
Járókelő
1 , aki újságot vásárolt:
Olvastátok a híreket?
Mindenki
megáll.
Egész Európa mozog. Egy
gondolat rezgi át egész Európát: hogy a létező állapot többé nem maradhat.
Nincs többé idő hosszas tanácskozásra vagy halogatásra. Az eszmék megértek, az
élet szüksége követeli azokat. Magyarország pillanatai drágák. A nemzet nem
elégszik meg többé egyes engedményekkel. Sok időn át aludtunk és sínylődtünk a
nyomor, a mellőztetés, nélkülözés és szűkölködés fojtó posványában. Áldozata
valánk gyűlölt idegen önkénykormány önérdekének.
MIndenki:
Igaz! Úgy van! Tenni kell!
Zene: Nemzeti dal 2006 I
.Száz évek távolából szólnak hozzád
Őseid, kik rád hagyták hazád.
Asszonyt
és a gyermeket – a jövő életet –
A halál
ellen karjuk óvta meg.
Itt állsz
a Haza életének keresztútjánál,
A jövő
nemzedékek sorsa most terajtad áll!
Ha
szívedben félelem, vagy kétely az úr,
Tudd; az
éjben ezer csillag gyúl!
Ezer ősöd
példája vezesse lépteid,
S mint
csillagot, követnek véreid!
Itt állsz
a Haza életének keresztútjánál,
A jövő
nemzedékek sorsa most terajtad áll!
Járókelő
2 , aki kokárdát vásárolt:
Tegnap láttam berontani egy ifjút a Pilvaxba, és hallottam, amikor elmondta,
hogy most érkezett a bécsi hajóval, ő a pozsonyi ifjúság küldötte. Elújságolta,
hogy Bécsben is kitört a forradalom.
Újságárus:
Nagy szégyen, hogy a bécsiek elénkbe vágtak – a büszke magyar, Rákóczi népe
elé!
A zene közben kokárdát
tűznek egymásra és kiosztják a gyülekezetnek is.
Járókelő
1 , aki újságot vásárolt:
Itt az alkalom kivívni a magyar szabadságot!
Mindenki:
Meg kell tenni! Ki kell vívni!
Újságárus:
Jönnek Petőfiék!
Mindenki:
Éljen! Éljen!
Jókai Mór:
Ej, uraim! Lehet, hogy egy óra múlva golyók hullanak ránk eső helyett, hát
akkor elfutunk-e?
Petőfi Sándor:
Nem érünk rá várakozni, szaporán. Ma jókor van, holnap késő lesz talán… Petőfi
Sándor vagyok. Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel, azon
tanácskoztunk, mit kell tenni? A forradalom legelső lépése és egyszersmind fő
kötelessége szabaddá tenni a sajtót. Ezt fogjuk tenni!
Járókelő
2 , aki kokárdát vásárolt:
(Pad mögé Nyomda tábla fel; a nyomda elé vonulnak.)
Zene:Elhangzott a szo
Az
első 10 másodperc alatt barikádot építenek, Petőfi is felmegy a barikádra, a
többiek kiosztják a vers szövegét. Az „ide veled, régi kardunk” után a refrént
mindenki énekli; „a magyar név megint szép lesz” után indulnak vissza fel a
színpadra.
Jókai Mór:
A nyomtatógépet elsőnek ragadta meg Irinyi, a második nyomást Petőfi, a
harmadikat én tettem vele, hogy ha a merénylet szerencsétlenül üt ki, minket
érjen a csapás, ne az ártatlan nyomdai személyzetet. Így lett kinyomtatva
Magyarországon a szabad sajtónak legelső terméke.
Vasvári Pál:
Mit kíván a MAGYAR NEMZET?
Petőfi Sándor:
Legyen béke, szabadság és egyetértés.
(Petőfi és Irinyi leugrik a padról és kimegy,
a járókelők visszarendezik a padokat. A járókelő, aki kokárdát vásárolt, a pad
elé állítja a Városháza táblát, 3 szék be, Rottenbiller Lipót és a tanácsos
leül. Petőfi, Jókai, Vasvári, Irinyi „elfogadásra” indulnak, a tömeg mögöttük.)
Zene:Nemzet dal II
Századok
távolából halld meg a szót,
Fogadd
szívedbe a bíztatót!
Egy
hangon szól hozzád most a múlt és a jövő:
-
Cselekvésre fordult az idő!
Úgy állj
az igaz küzdők közé, hogy akkor se add fel,
Ha
véráldozat, amit értünk holnap hoznod kell!
Sorsod a
Mindenható mérte reád,
Tudnod
kell, hogy mit vár el Hazád!
Nyitnod
kell egy kaput, melyen át a magyar nép
A
megbűnhődött jövendőbe lép!
A hősök minden áldozata
gyermekeikért
A jelen
bátor tetteivel kapja értelmét!
Járókelők:
Éljen! Éljen!
Ujsagarus:
Az lesz a nagy nap, amikor március 15-én és mindazokon a napokon, amelyeken a
nemzet ünnepel, az ünneplők élén a magyar király tartja a háromszínű zászlót.
Járókelő
2 , aki kokárdát vásárolt:
Miért éppen piros-fehér-zöld a magyar nemzeti lobogó?
Újságárus:
Magyarország ezeréves történetében először 1848-49-ben a Habsburg-ház
elnyomásával szemben kitört magyar forradalom és szabadságharc mondta ki a
piros-fehér-zöld zászló törvényes használatát.
A vörös az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt szimbolizálja.
Járókelő
1 , aki újságot vásárolt:
A Márczius Tizenötödike írja március 17-én óránként új hírek című rovatában: „A
királyi épületeknél a sárga-fekete szín helyébe a vörös-fehér-zöld fog
használtatni.”
(Félkörben állnak a
zászló körül.)
Járókelő
1 , aki újságot vásárolt:
Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Zene: Az Ur
josaga
Tanácsos:
Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának. (Zene: Himnusz2)
Bal sors kit régen tép
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan,
S fényt szórnak minden
születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.
Erdély felől fúj a szél,
És oly sok szép regét mesél,
Felkavarja lelkemet.
Emlékezek, szenvedek és azt sem tudom mit tegyek,
Mivé legyek, merre menjek én?
Refrén:
Ó, Erdély szép hazám, ha mégegyszer láthatnám,
Tán soha többé nem hagynám el őt,
Ó jöjj segíts nekem könnyitsd meg a lelkemet, oly nehéz a választás.
Erdély földjén éltem én, de alszakadtam onnan én,
Messze vitt a sorsom már.
Azt hittem ha befogad, az új haza új szívet ad,
Szívem mégis mindig haza jár...
Refrén:
Ó, Erdély szép hazám, ha mégegyszer láthatnám,
Tán soha többé nem hagynám el őt,
Ó jöjj segíts nekem könnyitsd meg a lelkemet, oly nehéz a választás.
Vándormadár messze jár, de kikeletkor haza száll,
Ha kiderül a felhős éj,
A csillagokat kérdezem, hogy lesz e tavasz lelkemben?
Visszatérek én valaha még?
Ó, Erdély szép hazám, ha mégegyszer láthatnám,
Tán soha többé nem hagynám el őt,
Ó jöjj segíts nekem könnyitsd meg a lelkemet, oly nehéz a választás.
Ó, Erdély szép hazám, ha mégegyszer láthatnám,
Tán soha többé nem hagynám el őt,
Ó jöjj segíts nekem könnyitsd meg a lelkemet, oly nehéz a választás.
Az élet így is megy tovább...
|